Lefolyt a 4 napos kemó. Mellette szedem a kemó tablettákat. Tulajdonképpen a kezelés lényege, hogy amit múltkor az itthonlétemmel sikerült felépítenem – tökéletes vérkép, szép bör, köröm, begyógyult száj- azt most ezzel a kemóval megint lezúzzuk, izolációs szintre, hogy a csontvelöm ismét kemény munkára legyen kényszerítve. Az 5. napon kiengedtek a kórhâzból, azzal a feltétellel, hogy folyamatos vérvétel mellett amint lecsökkennek az értékeim bizonyos szint alá, ill ha belázasodom, akkor azonnal indulunk a kórházba.

Most várakozunk. Várunk a fájdalmas mellékhatásokra, az értékek csökkenésére. Megmondom öszíntén félelmetes érzés. Az rendben van, hogy a tudatunkkal sokmindent befolyásolhatunk, pl kijelentem, hogy nem fog fájni, de hol a határ? Azért ez mégiscsak egy kemoterápia, egy méreg , ami tönkretesz minden sejtemet. Az elsö naptól kezdve érzem, hogy dolgozik. Fáradékonyság, szájszárazság, a böröm megint átlátszó lett, a körmöm fénytelen, barázdás. 2 napja fáj a torkom, de a szájnyálkahártyám még ép, és a gyomrom is még mindent befogad. Várok. Várok a rosszullétekre. De közben az agyam egy szegletében ott van: lehet én leszek a kivétel? Oly sokan szenvednek a kemoterápiától, lehetek olyan szemtelen, hogy kivétel leszek?

Múlt héten volt egy beszélgetésem a pszichológusnövel, de igazából már nem boncolgatunk egetverö témákat, egyszerüen élvezzük a beszélgetést. Föztem. A kórházi koszt és a semmittevés az agyamban beindította a fözés utáni vágyat. Ott a magam ura vagyok, én irányítok, kísérletezek, és miközben „ föztem“ , kimondtam egy mondatot.

Legtöbbször nem recept szerint fözök, abból fözök, ami van.

Abból fözök, ami van.

És rájöttem valamire. Az egész élethez való hozzáállásomat ez a mondat jellemzi. Nem vágyom különleges dolgokra, nem vágyom a máséra, nem a múltban keresem a válaszokat, hanem azt veszem alapul, ami van. Akár ha éppen rossz dolgok történnek is, arra törekszem, hogy abból hozzam ki a legtöbbet. Elfogadom a történteket, s építkezem. Talán ezt az eröt látjátok bennem. A rosszindulatuság, az irigység mind mind méreg. Rosszabb mint a kemó. De az önsajnálat is legalâbb annyira káros.

Leukémiás lettem. Nem tudok rajta változtatni. Elfogadom. Ez az utam. És végigmegyek rajta. Minden keservével, gondolatával, fájdalmával és szenvedésével. Kopaszon. Vállalva félelmeket, bizonytalanságot, hisz hozzám tartoznak. De egy pillanatra sem hitet vesztve. Hiszek Istenben, hiszek az Angyalokban, és hiszek önmagamban.

Jól vagyok. Éjjel, ha felébredek, egészségesnek érzem magam. Tegnap sétáltunk, szintén jól bírtam. Vannak gyengébb pillanataim, amikor le kell feküdnöm, de összességében jól vagyok, és ez örömmel tölt el. Örülök, ha a családom sem betegnek kezel. Örülök, ha barátok hívnak, s tanácsot kérnek, számítanak rám. Örülök, ha hívnak és megosztják örömüket, bánatukat. Örülök, hogy tervezgetem a jövöt, és a terápián kívül nem tervezek betegséget. Örülök, hogy családom, szeretteim jól vannak. Örülök, hogy sikereket érnek el. Örülök Lenkének, most fedezte fel, hogy tud rajzolni. Egyszerüen örülök élni.

Amikor július 9-én megjött az eredmény, hogy a csontvelömben eltünt a leukemia, azt is közölték, hogy másnap hazamehetek és azonnali hatállyal felfüggesztik az izolációt. Sírtam. És sírtam. És nem bírtam abbahagyni. 5 hét kórházi tartózkodásom alatt ez volt az elsö nap, hogy nem volt látogatóm. Én kértem a családot ne agyaljanak. Botond ( ez az ö napja lett volna) Magyarországon volt, Luca vizsgákra készült, Balázs pedig nem tudta otthagyni megint a rendelést. Jól voltam, lemondtam a látogatásról. Szóval sírtam, Az elmúlt 5 hét visszafolytott könnyei. És nem tudtam csak telefonon megosztani. A növérek szemei mosolyogtak, (a maszkból csak ez látszik) volt aki megsimogatott, volt aki azt mondta legszivesebben megölelne, de nem szabad. 6 körül Luca hozott be nekem egy sporttáskát, hogy tudjak összepakolni. Még akkor is sírtam. Meg ö is. Volt sok örömteli pillanatom az életben, de az, hogy rákmentes vagyok, és talán visszakapom a teljes életem, felemelö érzés volt. Visszafelé a kórterembe megálltam a templomnál. Az ajtó a folyosóról nyilik. Voltam már itt, az elején, amikor az 1. kemót kaptam. Akkor benyitottam, gyönyörü orgonaszó szólt. Akkora katarzist éltem át, nem tudtam abbahagyni a zokogást. Nem a leukemia miatt, hanem mert olyan csodálatos volt. Csak zokogtam. Odajött hozzám egy apáca. Megérintette a karom, ami tele volt kék foltokkal, és akkor még kanülöm volt.

-KEMÓ? -Igen. -Imádkozom Önért. Jöjjön el a misére fél 7-kor. ——Elmentem. Utána többször beosontam, a karzatra is, amikor hivást, kényszert éreztem, csak 3 emelet választott el az ajtótól. Volt, hogy a látogatásnak egy részét ott töltöttük. Halkan beszélgettünk, és hagytuk magunkat megtisztulni.

Most, amikor közölték, hogy az elsö, életveszélyes részen túl vagyok, ismét templomba mentem. Ugyanolyan gyönyörü orgonaszó szólt, egyedül voltam, és csak zokogtam. Igyekeztem szavakat kipréselni, megköszönni, hálát adni Istennek, az Angyaloknak, ugyanis ök adták ezt a hatalmas eröt, amivel ezt vègigcsináltam, és ök adták meg a lehetöséget, hogy meggyógyuljak. És itt köszönném meg Mindenkinek, aki imátkozott értem, gondolt rám, drukkolt, megkönnyezett, igyekezett segíteni, egy jó szóval, egy motivációs könyvecskével, egy szivecskével, karaván parenyica sajttal, és a rengeteg gyönyörü kendövel, vagy azzal, hogy családomnak bármilyen formában segített. Együtt lehet a legnagyobb sikereket elérni. A SZERETET csodákra képes. Bárcsak a mindennapokban is müködne a dolog, nemcsak vészhelyzetben. De akik ismertek, tudjátok, hogy én mindig erre törekszem. Sokan azt mondjátok naiv vagyok, de én tudom a titkot. Lassan hihetnétek nekem. ❤️

2020. 07.10.

Összepakoltam. Az éjjeliszekrényem tartalma nem fért a táskába. Ahhoz képest, hogy 1 váltás ruhával érkeztem, sikerült 2 heti hideg élelmiszert felhalmozni. Persze biztos megettem volna, ha szabadott volna, az izoláció szinte mindent megtiltott. Se keksz, se csoki, amiböl a legtöbbet kaptam. Így hozattam még egy kisböröndöt. Szinte táncolva hagytam el az osztályt. 🙂

Ahha. Az autóban nem mertem semmihez hozzányúlni. Ha mégis, azonnal kentem a kezem fertötlenítövel. Balázs nem tudott elindulni. Csak sírt engem átölelve. Hazaviszlek- ezt hajtogatta. Nagyon megható volt. Ekkora ember, és sír. Nyílván nem volt mindegy hogy visz haza, sajnos benne volt a pakliban, hogy egy Urnát kap helyettem. Eltelt pár km, mire rájöttem, hogy levehetem a maszkot. Micsoda felszabadító érzés!!!

1 km- re otthonról írtam Lucának, hogy mindjárt otthon. Lenkét nem avattuk be, ö a délutáni látogatásra készült. Luca szólt neki, hogy menjen ki a garázs elé. Nem értette miért, de Luca videózta, így nem mert ellenkezni. A garázs elött meglátott, nyakamba borult, és zokogott. Azt hiszem ö is 5 hetet folytott vissza. Ha sikerül rájönnöm hogyan töltök fel fotot, videot, akkor feltöltöm. Könnyeket csal……………………….. Lenke visszahúzódó, nem igazán beszél az érzelmeiröl, inkább valami más formában jelenik meg: a hisztitöl, kötekedéstöl kezdve a magába fordulásig. Szegényem nagyon sokat volt egyedül ebben az 5 hétben, csak 2-szer jöhetett be hozzám, apa vagy nálam volt délelöttönként vagy dolgozott. A délelöttöket rendszerint egyedül töltötte a kutyussal. Az online tanulás sem nagyon ment, mert társaságra vágyott, sokszor fordult elö, hogy az esti telefonálásnál még matekoztak apával.

Emebert próbáló idöszak volt ez mindannyiunknak. Én azt mondtam, miattam ne aggódjanak, én teszem a dolgom itt, ök tegyék otthon, és én sem izgatom magam, mi folyik otthon, hogy nem úgy teregetnek, pakolnak el valamit ahogy én szoktam, most nem érdekel. Tartottuk is magunkat ehhez. Legalábbis én. De otthon is minden jól ment. Botond lett a takarító- összepakológép. Mindennek a helyén kellett lennie, pakolt, söt, zsörtölödött, mint én szoktam, porszivozott, mosdót, wc.-t takaritott, afféle kompenzálásként. Emellett heti 2 nap dolgozott, szinte átvette a helyemet a munkahelyemen, ahol rengeteg új infot kell feldolgoznia, munkafolyamatokat betanulnia, ès ahol, mint hallom 100% fölött teljesít. Csütörtökönként ö jött látogatni. Volt, hogy csak annyit kértem simogassa a lábam, vagy a hátam, volt, hogy elöbb elküldtem, mert nagyon fáradt voltam, vagy belázasodtam, s bealudtam. Luca hosszú hétvégéket vállalt be, próbált több napra fözni, s ö is takarított, ill. próbált Lenkével programot csinálni. Elmentek tavaszi- nyári bevásárlásra, segített s ruhásszekrényét kiszortírozni, ill elvitte magával pár napra Regensburgba, hogy ne legyen egyedül. Az egyetemi vizsgágra való felkészülés mellett heti 2 nap ö is dolgozik, ügyesen, maximumot teljesítve. Luca hétfönként jött látogatóba. Szegényem ö több szenvedést látott, volt, hogy nagyon lázas voltam, de olyan is amikor simogatta a hátam hányás közben. Idönként hozott be nekem zabkását, azt legalább meg tudtam enni, igaz volt, hogy egyszerre 2 adagot is befaltam, 🙂 Balazs………..csak azt láttam, hogy egyre fáradtabb. A maszk fölött a szeme egyre kisebb, egyre ráncosabb, kopottabb lett, eltünt a csillogás a szeméböl. A teljes embert és fejet kivánó munkája mellett rászakadt minden. A látogatási idökkel 4-5 órával rövidült meg a nap. Mosás, bevâsárlás, fözés, Lenke furikázás suliba, látogatás. A nagyok sokszor besegitettek, de a szervezés rá hárult. Minél jobban lettem a kórházban, annál jobban szakadt meg a szívem érte. Volt, hogy beszéltem hozzá, és ö ülve elaludt. A hétvégéken általában rosszul voltam. Órákon keresztül cserélgette rajtam a vizesruhát, hogy levigye a lâzam. Én sokszor bealudtam. De amikor kinyitottam a szemem, ö ott ült, és nézett. Legtöbbször mosolygott a szeme. Volt, hogy azt kellett néznie, hogyan fetrengek a gyömorgörcsöktöl. És nem tudott aludni. Látogatáskor a kertben a padon az ölembe feküdt, ott nyert magának 5-10 percet, én meg levegöt is alig mertem venni. Ezek voltak a hosszú idö után a legtöbbet kettesben töltött órák. Rettegtem nehogy ö is összeomoljon. Heti 5 nap jött hozzám.

Voltak szomorú-vicces pillanatok is. Ültem a wc deszkán, fejem elörehajtva, a padlón kiteregetett papír , az ö kezében meg egy 2 cm-re állított hajnyírógép. És tolta. És tolta. És borzolta és tolta. Én meg könnyes szemmel félve néztem fel rá, hiszen elvesztettem a nöi mivoltom egy darabját. Ö meg mosolyogva, szinte ujjongva borzolta a hajam, hogy de jól áll, nem is rossz, söt! És amivel meggyözött, hogy nemcsak vigasztal, hetek óta pajkosan csillogott a szeme. Mint azelött. Úgyhogy nevetéssel fejeztük be a hajnyírást.

Leírhatatlan az a szeretet, amit érzek felölük. Egy élet kevés lesz meghálálni. ❤️

Szóval megérkeztem. Az elsö 3 nap furcsa volt. Minden idegen. Kórházi szobához képest minden fertözött. Semmit nem mertem megfogni, locsoltam magamra a fertötlenítöt. Szombaton még lazsáltam , csak sétálni mentem, de vasárnap már föztem marhahúslevest… hogy kívántam a kórházi mülevesek után. Aztán hétfötöl föztem. minden délben valami fogamra valót. 🙂

Hétfön vettünk vért, az eredmény keddre jött meg, s aszerint minden rendben, a fehérvérsejt majdnem normális szinten volt. Onnantól kezdve nem voltam olyan félös, gyakrabban öleltem a családot és a kutyust is simogattam. Apropo, kutyus. Azt mondta a kiképzöje, hogy ne lepödjünk meg, ha Molly ignorál, ha kikerül. 5 hèt hosszú idö, + a megváltozott szagom….amint meglátott ugatott, bújt, arrébb ment, megint elém állt egy kis simiért, méghogy ignorál! Utána pedig örzött. Mindig a lábamhoz feküdt.

Szóval készítettem egy listát, mi mindent szeretnék csinálni, amig otthon vagyok. Banális lista, de ezek szereztek volna örömet a kórhâzban.

Otthoni lista:

tojâsos lecsó ✅ Szalonnás tojás ✅ Krumplis tészta ✅ Paradicsomos-tejszines tészta ✅ Nokedli leves ✅ Dödölle ❌ Szex ✅ Még több szex ✅ Sok-sok ölelés ✅ Lángos ✅ Tyúkhúsleves ✅ Séták ✅ Biciklizés ✅ Cukkini-tócsi ✅ GRILLEZÉS ✅ sok nyers paprika-paradicsom ✅ Fagyi ✅ napozóágyban pihenés ✅ teraszon minél több idöt tölteni ✅ MC Donalds ✅ sok beszélgetés, együtt töltött idö a gyerekekkel ✅

Nagyon jókat ettem, nevettem, de emellett pihentem is sokat. A netflix óriási találmány ! Sokat sétáltam, többször én kértem, hogy még menjünk tovább.

Csodálatos èlmény volt Botond Érettségi biziosztója. Eleve, hogy rákmentesen ott lehettem, parókám is elkészült, így nem bámultak az emberek. Büszkeség töltött el, mert egy jó kiállású gyereket láttam kivonulni a piros szönyegen, és ez a gyerek az enyém ❤️❤️ A jó átlag csak ráadás.. otthonra vendéglöböl hoztunk ennivalót. A vérképem szerint már volt immunrendszerem, és a vendéglös pedig mindig mindent frissen készít általa termelt zöldségekböl, így megkockáztattuk. Nem bántuk meg. Roding Maro étterem – megér több ètkezést is.

Az az igazság, hogy amig otthon voltam, nem volt kedvem írni. Inkább szívtam magamba az otthoni színeket, a megszokott kis hisztiket, csörtéket, jó volt egészségesnek érezni magam. A látogatóim, szigorúan teraszon, megédesítették a napjaim. Az tetszett a legjobban, hogy félve jöttek, méregettek, élveztem a leesett állakat, hogy nem is lááátszik. 😂

Most ismét kórház, de ez egy következö téma lesz.

ELTÜNT A LEUKÉMIA A CSONTVELÖBÖL

Azt hiszem nekem vannak a legjobb barátaim. Olyanok is, Akikkel évek óta szem elöl tévesztettük egymást, ill . nem is gondoltam volna, hogy barátnak tartanak.
A betegségem hírére nagyon sokan reagáltak sírással, vagy egyszerüen elakadt a szavuk. Vannak, akik mai napig nem tértek magukhoz, nekik üzenem, nyugodtan rám írhattok ám, nem lehet ezt a szutykot elkapni messengeren. És nem zavartok. Ha fâradt vagyok, vagy nincs idöm, akkor majd késöbb válaszolok. De jó érzés tudni, hogy gondolsz rám, esetleg imádkozol értem.

Az a sok üzenet, amit kapok töletek -nekem eröt adnak. És segítenek abban, hogy elvonják a figyelmemet a kórházi ágyról. Igen, magammal kell foglalkoznom, meg sokat meditálni, meg blabla. Foglalkozom magammal. Minden egyes pozitiv üzenetváltás simogat. Ismertek. Veletek örülök ha jó dolog ér Benneteket. Ha megosztjátok velem örömötöket, az engem erösít. Ne fogjátok vissza magatokat.
Tegnap megtudtam, hogy egy volt kollega másodszor is apuka lesz. ❤ Az èlet szép, ne titkoljátok elöttem. 🙂

KENDÖK

Amikor az elején riogattak a hajam hullásával, kicsit körülnéztem a neten, milyen lehetöségek vannak. És akkor találtam rengeteg oldalt, különféle kendökkel, sapkákkal…És bepánikoltam. Melyik a jó? Mire kell figyelni? Szabályosan ideges lettem, úgy éreztem sok ez nekem, nem tudok és nem is akarok dönteni erröl. Ezért gondoltam egy merészet, és indítottam egy akciót. Magyarul és németül is. Ez állt a szövegben:

Sziasztok,
Sokan kérdezitek tudtok-e segiteni, vagy îrjátok, hogy mellettem vagytok.
Kitalàltam valamit, nem kötelezö, de……
Nekem lassan szükségem lesz kendökre. Pamut, jól mosható, kemó-kendökre.
Esetleg ha küldenétek nekem olyant, amit ti vàlasztatok, ahogy gondoljátok mi illik hozzám ( léci a vattacor és csillámpóni ne 😂)
Ezzel ti is hozzájárultok a gyógyulásomhoz, és vidám lesz majd látni miket találtok ki.
De az idö szorît, max 1 hetem van még, de ez már böre van számolva.
Szóval ha nem szemtelen a kérésem, akkor hajrá! 🙂

Pussz 😘

És meg kell mondjam a pszichológus kacagott amikor meghallotta, mit indítottam el. Azt mondta hihetetlen jó ötlet. Nekem is, de azoknak is, akik segíteni szeretnének, de nem tudják hogyan.

Öszínte leszek: könnyekig megható milyen fantasztikusak vagytok. Érkeztek kendök, sapkák kollegáktól, barátoktól, Magyarországról, Luxenburgból, volt aki név nélkül a postaládába dobta…Nekem van a világon a legszebb, és legnagyobb kemo-kendö gyüjteményem. Alig várom, hogy hordhassam öket. Majd lesznek fotók is. 🙂

KÖSZÖNÖM, HOGY VAGYTOK NEKEM.<3

El kell mesélnem egy történetet, még a kórházi tartózkodásom legelejéröl.
Az 5. napon jött hozzám a szociális munkás, aki kitöltetett velem egy kérelmet, (és most figyeljetek) rokkantsági igazolványra. 5. napon közölte, hogy 1 évig jár a 100% rokkantság. Nekem. Viccel? A lényeg, egy kicsit mellbevágott. Van kezem, lábam, nincs nekem semmi bajom……Majd 2 nap múlva belibegett egy recepttel a kezében, hogy a doktornö utasítâsára hozta, amit biztosan megbeszéltünk. Nézem a receptet: paróka. Ránéztem:

• Nem, nem beszéltünk róla. Most le vagyok sokkolva. Ki fog hullani a hajam? Jaj, beszélnem kell a pszihológusommal, hogy ezt hogy dolgozzam fel.
  

Látnotok kellett volna. Ledermedt, nem tudott megszólalni…aztán elröhögtem magam. Haha, vissszakapta 🙂 Azóta sem járt nálam. 🙂

És most meg kell említenem azokat a barátokat, akik még komolyabban gondolják. Akik föznek egy-egy tál ételt a családomnak, akik kivasalnak egy-egy kosár ruhát, esetleg fölporszívóznak vagy lenyírják a füvet, akik elviszik Lenkét edzésre…hogy ezzel kíméljék Badát, aki számomra emberfelettit teljesít ebben az idöszakban, és félek összeroppan. Szeretlek Benneteket

Igazából a családról szeretnék írni, de egyelöre keresem a szavakat. Nem nagyon vannak ugyanis arra való kifejezések, hogy mit érzek velük kapcsolatban. Így húzom az idöt….

Mai 2020.07.07 helyzetjelentés

A múlt héten napról-napra javultak az eredményeim, a vérlemezkèim elérték pl az egészséges szintet, így már trombózis elleni szurit kell kapjak minden nap.
Viszont összeszedtem valami fertözést, amitöl a hétvégén megint lázrohamaim voltak, igy péntek estétöl vasárnap estig elég gyenge voltam, és sajnos a szervezetem az újonnan termelt fehérvérsejteket felhasználta a láz ellen, így abban visszaesés mutatkozott.
Sajnos a torkom és szám nyálkahártyája oda van, morfint kell szedjek, hogy ne üvöltsek minden nyelésnél, ez sajnos a betegség velejárója, majd meggyógyul, ha lesz elegendö fehérvérsejtem. Kicsit ördögi körnek tünik nekem.
Viiiiiiiiiszoooooooooont, elvileg holnapra tervezik az újabb csontvelövételt, és ha továbbra sincs láz és továbbra is jó a vérképem akkor hazamehetek a hétvégén. 💪💪💪

A betegségem neve AML M3. Nem olvastam még mindig utána.

Baromira nehezen megy az írás. Pedig elterveztem, hú majd micsoda blogot írok….. nem megy. Legalábbis jó sok lemaradásom van.

A kemo utáni hét lázasan telt. Kezdödött 38,2-vel, amitöl kifeküdtem. Szombatra már a 40 fok sem volt megrázó. NEM TUDTAM, hogy folyamatosan életveszélyben voltam. Nem regisztrálta az agyam. Délutánonként sétáltam, friss levegö, este kezdödött a láz, tartott reggelig. 3 féle antibiotikum folyt belém, a gyulladási érték 228 volt, 5 a megengedett. Istennek hála nem lett tüdögyulladásom. Ami leukémia pácienseknél 95% gyakori.

A gyomrom kikészült. Olyan görcseim voltak, amilyet még nem éltem át. Bármit kaptam nem segitett. Hozzájött a hányinger, volt, hogy 2 napig semmit nem ettem, a viztöl is hánytam. Vicces volt, hogy folyt belèm a hányáscsillapító infúzió miközben hánytam…. de lassan rendbejött a gyomrom, szerencsére étvágyam is van, így élvezhetem a kórházi koszt szépségeit.

Mivel nincs fehérvérsejtem, nincs immunrendszerem, ezért izolálnak. Nem úgy kell elképzelni, hogy fóliasàtor alatt vagyok, hanem hoztak bizonyos intézkedéseket az érdekemben. Pl. csak kézfertötlenítés után lehet a szobámba belépni. Napi 2-szer lefertötlenítik a szobát, minden nap friss törölközö, ágynemü, pizsama. Bármit kapok áttörlöm. Csak palackos vizet ihatok, ill teát, kávét csak felforralt vízböl. Nem ehetek mogyoró, tökmag, napraforgó tartalmu ételt, (nem vagyok csokis, de most megveszek egy falatért) mert a héja penészre hajlamosít, s nem hiányzik egy gombás fertözés. Nem ehetek friss zöldséget, gyümölcsöt is csak almát, körtét hámozva. Eperszezon idén kimarad. 😦 csak frissen készített ételt ehetek, és max 1- szer ehetek belöle. Ami nagyon hiányzik:saláta, paradicsom… idén kimarad.

Ami még érdekes, hogy hogyan változik a böröm, körmöm. Teljesen elvékonyodott, átlátszóvá vált. Jó kis kemo… eltünt a körmöm csillogása, viszont nagyon gyorsan nö. A böröm néha szürkés, fáradt, de közben meg mint az újszülött popsija, olyan puha. Barátoktól kaptam egy eucerines testápolót, egy csoda.

HAJ

Mondták, hogy kihullik. Mondtam nem az enyém. Hát de. Most 2 cm-es. Hogy ne legyen drasztikus a váltás. De hullik így is. Így szerintem napjaim vannak a kopaszságig. Ez fáj. Mindenki mondja majd kinö, meg szebb lesz mint valaha…… hát ez nem vígasz. Elveszíteni valamit, ami hozzád tartozik nem egyszerü. Igaz tudatosan készülök rá, a szememmel már tartjuk a kapcsolatot, az megmarad, állandó, és eldöntöttem, hogy ez is meglesz.

Volt egy beszèlgetés

A temetésemröl. Ha esetleg legyür ez a kór. Csak mint opció. Elmondtam Badának a kívánságaimat. Ö meg az ágy végéböl csak nézett rám sírva a rohadt maszk mögül. Ez még a lázas állapot körül volt. Ö tudta, hogy bármelyik pillanatban meghallhatok. Én nem. Én általánosságban szerettem volna ezt megbeszélni. Normális esetben ezt tudják egymásról a párok. De ez így a halàl árnyékában más mélységet kap. Örülök, hogy beszéltünk róla, mégha nehéznek is tünt.

REGENBOGEN

A blogom címe magyarul Szívárvány. Anyu halála óta ha bármi bánatom volt megjelent egy Szívárvány. Akkor is ha nem esett. Ami mindig reményt adott, hogy minden rendben lesz. Most Szívárvánnyal veszem magam körül, beleburkolódzom, mert minden rendben lesz. Az osztályon, ahol fekszem minden ajtóra egy gyerekrajzot raktak ki, jobbulást felirattal. Az én ajtómon egy Szívárványrajz van. Ugye, hogy nincsenek véletlenek?

Ma csak fáradt vagyok. Azt hiszem eljött a pillanat amikor ennek is örülök. Nagyon szép nyári nap van, legalábbis annak tünik a kórház ablakából.

Ma kaptam meg a 3. kemót. Egyelöre semmi mellékhatás. Csak a nagyfoku gyengeség. A mai napban a legszebb, hogy ma nem böködtek agyon. Tegnap már 3 szúrásra sem találtak vénát, ezért tegnap behelyeztek egy centrális vénát a nyakamba. Elég morbid, ahogy a nyakamból lógnak a csápok. 🙂

Ma kaptam a táblagépet, hogy végre elkezdhessek írni. Szeretném utolérni magam, nem tudhatom mit hoz a holnap, lesz-e eröm bármihez is.

ELÖTTE

ELÖTTE……az elözö életem. Amíg nem tudtam, hogy baj van. 2020.junius 5-ig.

Az elmúlt hetekben kicsit fáradékonyabb voltam, de a napi rutin: munka, háztartás nagyjából ment. Jó, utólag bármit bele lehet magyarázni, a lényeg, elvègeztem a feladataimat, de éreztem, hogy fáradok, ezért 1 hét szabit kértem.
Pünkösd hétfön kövekenugrálós erdös kirándulást tettünk a családdal, kutyussal. Nagyon büszke voltam magamra , hogy végigcsináltam. Most utólag baromi mázlim volt, hogy nem történt baj.
A délutánok kicsit furcsán teltek, többet lustálkodtam, mint különben, de közben megszállt egy ilyen „nemérdekel“ érzés is, így minden szégyenérzet nélkül néztem a Netflix sorozatomat, amivel viszont kivertem a biztosítékot családi körben. 🙂
A lényeg, figyelgettem magamon a sziklaugrálás közben szerzett kék foltjaimat. Egyre több lett.

1. NAP -2020.06.05.

Amikor pénteken reggel a hasam alján is felfedeztem egy kék foltot, szóltam Badának:

-Hey, nem hiszem, hogy itt is beütöttem volna magam!?

Azonnal vért vett, majd a háziorvosi praxisba beérve elküldte sürgösségi vizsgálatra.

Elmentem dolgozni, ahol egyre több, pici kék foltot fedeztem fel magamon. Kollegákkal viccelödtem, hogy ezek bizony hullafoltok. 🙂 Viszont az orrom 2-szer is vérzett, ami még soha. Egy kicsit aggódtam, de gyógyszer mellékhatáson kívül mi bajom lehet? Délben elvonultam 1 hét szabira, Kollegák jó pihenést kívántak. Hazamentem. Megmelegitettem a tegnapi ebédmaradékot, megettük, de elpakolni nem volt eröm, húzott a kanapé. Kis pihenés, alvás, de csak nem akarózott felkelni. Vártunk, hogy késöbb bemenjünk a praxiba, megnézzük a laboreredményeket.

Egyszercsak csörgött a Telefon. Dr Schröpfer, Bada fönöke.

• Miért is vettél vért a feleségedtöl?
• Mert tele van kék foltokkal.
• Aha. Nem csoda. Találkozunk a praxisban.

Bada ideges lett. Nem kicsit. Én nem igazán értettem mi történik. A praxisban ott figyelt a Fax-ban feketén fehéren az új életem kezdete.

Katasztrofális vérkép, leukemiára utaló eredmény. Azonnal felvették a kapcsolatot a Barmherzige Brüder Kórház onkológiai osztályával, ahova azonnal menni kellett. Egy kis böröndnyi ruhát, piperét pakoltam össze, megöleltem gyerekeim, és indulás. Bada vitt, de jött Botond is, nem akarta magára hagyni az apját. A lányok hösiesen otthon maradtak.

A kórháznál brutál volt. El kellett köszönnöm a kapuban. Férjem, fiam, én a börönddel….szörnyü érzés volt. Nem tudtam mi ez, mivel jár, egyáltalán kijövök-e élve. Ott álltunk sírva, összekapaszkodva.

A felvételnél hiába mutattam, hogy van beutalóm, megkérdezték van- e légzésproblémám, ami a vérszegénységböl adódóan volt már 2-3 hete, ezért azonnal piros cetlit kaptam, és elirányítottak egyedül a korona lifttel a korona osztályra…..ahol volt annyi lélekjelenlétem, hogy kivertem a hisztit, s így a megfelelö sürgösségi felvételre kerültem.

Elég idegölö volt a várakozás, vérvétel, ultrahang, de felkerültem az osztályra, ahol megkaptam életem elsö adag kemotablettáit.

2-3. NAP

Mivel hétvége lett, nem sok minden történt. Folyamatos vérvételek, infuziok. Szombaton sírtam. Nem értettem. Mi ez? Miért? Miért most? De öszíntén szólva egy pillanatra nem jutott eszembe miért én? Söt! Azóta többször éreztem, hogy ez így jó. Én végigcsinálom ezerszer, de végignézni valamelyik gyerekemen, vagy a férjemen nem menne. Szóval, én erös vagyok egy ilyen kihívásra!!!! De, hogy mi vár rám? Senki nem tudja.

A mai napig, pedig ma van 3. hete, hogy bekerültem, nem olvastam utána a betegségemnek. Bízom az orvosaimban, és elég információt kapok a növérektöl is a következö lépésekröl. Nem vagyok hajlandó horror-történetekkel szórakoztatni magam.

4.NAP

Vettek csontvelöt. A saját ágyamban. A mellcsontomból. Helyi érzéstelenítésben. Én megszeppenve, tanácstalanul, pár pisszenéssel végigcsináltam. Szörnyü halálfélelmem volt, de összességében olyan, mint egy gyökérkezelés. Nem tudhatod melyik pillanatban fog fájni, tudod, hogy fog, de ha fáj mégis meglepödsz. Azt hittem a föorvos benyúl a mellkasomba (végülis benyúlt), olyan erövel nyomta belém az eszközöket. Utána egy homokzsákkal a mellkasomon feküdtem 1 órát.

A föorvos az elözetes eredmények alapján bizakodó volt. Azt mondta, hogy úgy néz ki egy nagyon könnyen gyógyítható, nagyon ritka fajtát fogtam ki. Enyhébb kemo, kevesebb mellékhatás. Ahha. Szuper. És?

Folyamatosan néznem kellett a kék foltokat, jöttek- e újak, s úgy vigyáztak rám, mint egy hímes tojásra. Én meg tök bizakodóan, persze, sikerül, túlélem, megcsinálom, sok mosollyal az arcomon fogalmam sem volt mi történik körülöttem.

5. NAP

1. Kemo – infúzióban, egy szép, narancsos-piros lötty. Féltem. Nem tudtam mi lesz. Ugye itt jöttek a horrrortörténetek az ismerösök tapasztalataiból és a filmen látott jelenetek. Azon kívül, hogy picit belázasodtam, nem történt semmi. Se hányinger, fejfàjás, semmi. Nagyot aludtam, de amúgy fitt voltam.

Kell szednem még 2*5 szem kemo tablettát minden nap- ez az én betegségem speciális gyógyszere, amivel a mellékhatások is csökkenthetök, és a gyógyulás is könnyitett.

7-8.NAP

2. Kemo- macskás szinezöt szineztem közben, és Enyát hallgattam. Éjjel éreztem, hogy nehezen kapok levegöt. Reggeli vizsgálatokkor kiderült, hogy tele a tüdöm, szivem vizzel, amit azonnal elkezdtek hajtani. Olyan jó cuccot kaptam, hogy fèl nap alatt 3 l ment le + 2-szer görcsölt be a vesém. De sikerült.

9-10.NAP

Mint fennt irtam 3. Kemo. Ügyesen reagált a testem. Azért az a centrális katéter behelyezése a nyakamba nem volt leányálom, de muszáj volt, mert már nem találtak vénát + bevérzett, nem alavadt a vérem, szóval tragikusan néztem ki. Így ezen a katéteren keresztül kapok mindent. Infuziókat, ill innen veszik a vért. Nincs több böködés, ez egy nagy könnyebbség.

Elkezdödtek az apróbb lâzak.

11. NAP- 2020.06.15.

4. Kemo-egyelöre nem lesz több.